Termékkör

Az almafajok közül az élelmezés szempontjából fontos szerepe van a nemes almának (Malus domestica), melynek több fajtáját termesztik a világon: terméseit gyümölcsként fogyasztják, illetve az élelmiszeripar nyersanyagként használja fel különféle termékek előállítása során. Ezt az almafajt, ennek fajtáit, s ezeknek a termését is egyszerűen almának nevezik.

Héja pektinben gazdag. Gyümölcshúsában több mint 20-féle ásványi anyag található. Gyümölcssav- és vitamintartalma (A, B1, B2, C, E) magas. Nyugtató hatással van a gyomorra, ezért "orvosság-gyümölcs”-ként is emlegetik: napi egy alma fogyasztása ajánlott. A népi gyógyászatban az almát a skorbut és a fogínyvérzés ellenszereként tartják számon. Kálciumtartalma a csontképződésre van jó hatással.

A Capsicum nemzetségbe tartozó paprikát a burgonyafélék családjába soroljuk. A capsis csípést jelent. Európába Kolumbusz orvosa hozta az első paprikákat Közép-Amerikából. Hazánkban csak a 18-19. században vált igazán elterjedtté, korábban mérgezőnek hitték, és kizárólag dísznövényként termesztették. Öt fő faja és több ezer alfaja ismert. A cecei paprika bejegyzett hungarikum. Figyelem, ha valamelyik receptben cayenne bors vagy vörös bors szerepel, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, ezek is paprika félék!

A barack a nyár egyik sláger gyümölcse, beszéljünk akár őszi, akár sárga, akár kopasz barackról, a rajongó tábora igen nagy. Fogyasztjuk önmagában, gyümölcslé vagy akár lekvár formájában. De mit érdemes tudnunk róla? Hogyan és miért fogyasszuk vagy éppen kerüljük?

A barackról általánosságban elmondható, hogy fán termő gyümölcs, a rózsafélék családjába tartozik. Rokona a mandula és a szilva is. Mind az őszi mind a sárgabaracknak nagy a víztartalma, mintegy 85-90%. Emellett számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak.

A sárga vagy kajszibarack Közép Ázsiából vagy Kínából származó gyümölcsfa. Termése gömbölyű, narancssárga, héja bársonyos. Béta-karotinban, B3, C és A vitaminban gazdag, kitűnő folsav-forrás. Található benne továbbá kálium, kalcium, kén és foszfor is.

Az eper vagy más néven szamóca a rózsafélék közé tartozó nemzetség, ami évelő lágy szárú növényekből áll. Gyakran használjuk rájuk a földieper elnevezést is, ami a már említett eperfától való megkülönböztetésre vezethető vissza. A magyar nyelvben a szamóca és az eper elnevezések egyaránt használatosak, bár megfigyelhető némi különbségtétel. A szamóca név a köznyelvben inkább a kisebb termésű (de nagyon zamatos) vadon is előforduló fajokra, míg az eper inkább a termesztett nagyobb termésű, hibrid eredetű fajra utal.

A meggy egy csonthéjas magvú gyümölcs, illetve az azt termő meggyfa (Prunus cerasus) rövidebb neve. A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt is ismerték eleink. Sok magyar helységnév (pl. Medgyes, Megyaszó, Medgyesegyháza), földrajzi név (Meggyes-havas, 1445 m, Meggyes-patak, a Hagymás hegységben) és családnév jelzi korai ismertségét és elterjedtségét. Magyarországon és Erdélyben termesztésének és fogyasztásának nagy hagyománya van, ennek köszönhetően hazánk világviszonylatban is az egyik legnagyobb meggytermelő országnak számít.

A cseresznye (Prunus subg. Cerasus) a rózsafélék (Rosaceae) közé tartozó Prunus nemzetség alnemzetsége. Cseresznye néven leggyakrabban a vadcseresznyefát (Prunus avium), illetve annak valamely termesztett változatát, vagy annak csonthéjas gyümölcsét értik. Az alnemzetséget az különbözteti meg a Prunus nemzetség többi képviselőjétől, hogy virágai nem magányosan állnak, hanem 2–5 tagú csomókba tömörülnek, sima héjú termésén pedig csak igen sekély barázda található, vagy semmilyen.

A szilva vagy szilvafa a rózsafélék (Rosaceae) családjába, a vitatott rendszertani besorolású, főleg fákat és cserjéket magába foglaló Prunus nemzetség Prunus alnemzetségébe tartozó fajok összefoglaló neve. Ide tartoznak még a kajszik is. Főleg az északi féltekén elterjedtek. A kereskedelemben közönségesen szilva néven kapható gyümölcs a Prunus domestica, a leggyakrabban ezt értjük a szilva szón.
A Prunus nemzetség többi alnemzetségétől (Prunus subg. Amygdalustól, cseresznyétől, zelnicemeggytől) megkülönböztető tulajdonságai: a hajtások végén csúcsrügy található, az oldalrügyek magányosan állnak, a virágok 1-5-ösével csoportban állnak rövid kocsányon, a termés csonthéja érdes, egyik oldalán barázda fut le.

A burgonya (Solanum tuberosum), ismertebb nevén a krumpli a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó növény, amelyet keményítőben gazdag gumójáért termesztenek világszerte.

Peru és Chile hegyvidékén őshonos, az ott élők körülbelül 7000 éve fogyasztják. Európába a 16. században Pizarro révén került. Magyarországra 1650 körül jöhetett be bajor-osztrák közvetítéssel, de igazi elterjedése II. József magyar király adókedvezményeinek volt köszönhető.

A krumpli szó bajor-osztrák nyelvterületről érkezett a magyar nyelvbe, míg a burgonya szó etimológiai eredete eddig tisztázatlan.

A kukorica vagy népies nevein tengeri, törökbúza, málé (Zea mays) a perjefélék családjába tartozó, lágy szárú, egylaki, váltivarú, egynyári növény. Magassága akár három méter is lehet, általában a torzsavirágzatán fejlődő szemterméséért termesztjük. Amerikában őshonos, Európába Kolumbusz közvetítésével került. Onnan a 16. században a spanyol, portugál kereskedők vitték, terjesztették el Ázsiába, Afrikába. A hollandok, angolok kezdték termeszteni később Ausztráliában. Ma a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk.

A karalábé vagy kalarábé (Brassica oleraceae convar. acephala var. gongylodes) a káposztafélék családjába tartozó zöldségnövény. Magas B1-, B2-, B6- és C-vitamin (63 mg/100 g) tartalma miatt ajánlatos a nyers fogyasztása. Tartalmaz még kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, valamint meszet és foszfort is. Nem savanyítható, konzerválásra is alkalmatlan. Viszont egész évben termeszthető, és már tyúktojás nagyság elérésekor szedhető. A karalábét magas vitamintartalma miatt az alternatív gyógyászat hívei méregtelenítő hatásúnak tartják, de mindenképpen egészséges.